Menu
A tolték titok - Sergio Magaña

A tolték titok - Sergio Magaña

"Sergio Magaña Ocelo...

Az X-akták legújabb évada sokkolóan képünkbe tolta az igazságot rendszerünkről!

Az X-akták legújabb évada sokk…

Az X-akták legújabb ...

Furcsa fények és "felsugárzás" Alsó-Normandiában, Franciaországban.

Furcsa fények és "felsugá…

2015. november 2-án ...

Csillagkapu SG-1: Puha felfedés, a titkos űrprogram informátora szerint...

Csillagkapu SG-1: Puha felfedé…

Lehet, hogy a rendkí...

A nem-megfigyelt társadalom: anti-arcok, ruhák és egyéb kütyük Nagytestvér ellen

A nem-megfigyelt társadalom: a…

Egy egész iparág épü...

Képes az asztrológia kokrét eseményeket előrejelezni?

Képes az asztrológia kokrét es…

Mit tud az asztrológ...

Sztázis kamrában alvó óriások készen állnak rá, hogy felébresszék őket...

Sztázis kamrában alvó óriások …

Sztázis kamrában alv...

A Passzív Android és a Teremtő Erő

A Passzív Android és a Teremtő…

Az elme arénájában, ...

Tiltott történelem – Krisztus vérvonala

Tiltott történelem – Krisztus …

Tiltott történelem –...

Ki az, aki fél a Paranormálistól? – Ami általában így néz ki:

Ki az, aki fél a Paranormálist…

FREDDY SILVA - Ki a...

Prev Next

Három érdekes időutazós eset. Az időutazás egy közkedvelt téma...

  • Írta: 
Három érdekes időutazós eset. Az időutazás egy közkedvelt téma...

Az időutazás egy közkedvelt téma, és a gondolat, hogy meglátogathatjuk a múltat, vagy jövőt, a tudósokat éppúgy lenyűgözi, mint a nyilvánosságot. Ezúttal néhány érdekes, régi időutazós esetet szeretnénk megosztani veletek. Mint azt már korábban hallhattuk, komoly tudósok,

mint például Dr. John Cramer, Washingtoni Egyetem nyugalmazott fizikus professzora úgy véli, hogy nem szabad megfeledkeznünk az időutazásról, de csak lépésről lépésre szabad haladnunk. Dr. Cramer véleménye szerint lehetséges üzeneteket küldeni az időben - jelenleg ezen a projekten dolgozik.

"Igyekszünk megtalálni a módját, hogy visszautazzunk az időben, de ezzel befolyásolnánk a fizikai világegyetemünk nagyon fontos részét, melyet úgy nevezünk, hogy kauzalitás, (ok-okozati összefüggés)."

"Ha vissza akarunk utazni az időben, találnunk kell egy olyan megoldást, mely megakadályozza a kauzalitás megsértését, ’magyarázza Charles Liu asztrofizikus."

Mindezek ellenére vannak olyan emberek, akik azt állítják, hogy már utaztak az időben, sőt ők maguk a bizonyíték erre. Igazából nem számít, hogy hiszünk e az időutazásban, vagy nem, mert mindig lesznek emberek, akikkel ez, megcáfolva a tudományt megtörténik. Hogy ezek az állítások igazak e nem tudhatjuk, de tagadhatatlanul hihető és elgondolkodtató történetek.

Brit Légierő pilótája, Sir Victor Goddard meglátogatja a jövőt.

J. H. Brennan: Időutazás: Az új perspektíva c. könyvében, elmesél egy furcsa történetet egy időcsúszás élményről, amit Sir Victor Goddard tapasztalt meg;

ido01

"1935-ben, mint nyugalmazott repülőezredest, őt küldék ki, hogy ellenőrizzen egy használaton kívüli repülőteret (Anglia) Edinburgh közeli, Drem nevű helyen. Mikor megérkezett meglepődve tapasztalta, hogy a hely milyen rossz állapotban van, a hangárok omladoztak, és az aszfalt repedéseiből kinőtt füvön szarvasmarhák legelésznek.

Nem sokkal később továbbrepült, de olyan heves viharba került - a kis kétfedelű erősen megrongálódott, majd szétesett a viharos szélbe -, hogy úgy döntött visszarepül Drem-be megjavíttatni. Ahogy közeledett a repülőtérhez, a szakadó eső hirtelen abbamaradt, és vakító napsütéssé változott. Amikor lenézett, látta, hogy a repteret azóta teljes mértékben felújították és most is használatban van.

Kék overálos szerelők serénykedtek és négy sárga repülő parkolt a kifutón. Ezek közül az egyik olyan modell volt, amit ő, mint sokat látott pilóta, nem tudott azonosítani. De ami a legfurcsább volt, hogy senki nem vett róla tdomást.

fotó forrás: Egy Miles Magister típus

ido02

Ez egy nagyon bizarr látvány volt, nem csak azért, mert az azonnali felújítás teljesen lehetetlen, hanem azért is, mert a szerelőknek világosbarnában kellett volna lenniük, és a Légierő gépeinek pedig ezüstös-alumínium színűnek.

Négy évvel később, Goddard megoldotta a rejtélyt. A háború már javában dúlt Európában, és egészen véletlenül újra Drem-be kellett mennie….és szinte meg se lepődött, hogy minden pontosan úgy volt, ahogy 1935-ben látta; a reptér felújítva, kék overálos szerelőkkel, sárga repülőgépekkel. Ráadásul megtalálta azt a gépet is, amelyiket akkor nem tudott azonosítani - egy Miles Magister-t.

Talán Goddard, valahogy négy évet előre repült a jövőbe, majd nem sokkal azután visszatért saját idejébe?

Országút a múltba?

Figyelemre méltó időutazós eset jelent meg a 'Strange Magazin' 1988-as tavaszi számában. A cikket Ken Meaux írta „időutazás” címmel, s egy L.C. (nevének kezdőbetűit) nevű emberről szól, akinek olyan meghökkentő élményben volt része, amit soha az életbe nem tudott elfelejteni;

L.C. és egy üzlettárs, Charlie, (fiktív név) éppen befejezték az ebédjüket Abbeville-ben, Louisiana egyik kisvárosában, majd még mindig a munkájukról beszélgetve elindultak 167 autópályán Lafayette városa felé. Mindez történik 1969 október 20-án délután 01:30-kor.

ido04

Ezen a napon gyönyörű, idillikus volt az időjárás, - csodálatos kék ég, kellemes 20 % fok, ezért csak az autó jobb oldali ablakát kellett kissé letekerni. Az út gyakorlatilag forgalommentes volt, de egyszer csak, nem nagy távolságra előttük feltűnt egy öreg teknőc-hátú gépkocsi, ami nagyon lassan haladt.

Ahogy csökkent a távolság köztük és e között a múltat idéző „ereklye” között, a beszélgetésük a munkájukról az antik autóra terelődött. Az autó, annak ellenére, hogy több évtizeddel ezelőtti modell volt, meglepően „újnak” látszott, mintha egy bemutatóteremből hozták volna el, ami egyaránt kiváltotta L.C. és üzlettársa, Charlie csodálatát is.

Mivel az autó olyan lassan haladt, hogy a két férfi úgy döntött megelőzi, de csak nagyon lassan, hogy közelebbről is kiértékelhessék a vadonatújnak tűnő jármű szépségét. Mikor teljesen mögé értek, L. C –nek feltűnt az autó nagy és világos-narancssárga rendszáma, melyre jól láthatóan az "1940 évszám" volt nyomva. Ez leginkább szokatlan volt és valószínűleg illegális is, mivel kizárólag már csak ünnepélyes felvonulásokon, bemutatókon használták a régi autókat.

Ahogy lelasítva az autó bal oldalánál egyvonalba kerültek, L.C., aki az utas ülésen ült, látta, hogy az autó vezetője egy fiatal nő, aki az 1940-es évnek megfelelő ruházatot viselt. Mivel ez volt 1969-ben történt, egy fiatal nő, hosszú színes tollakkal a kalapján, ráadásul bundában, enyhén szólva több volt, mint szokatlan.

Mellette az ülésen egy kisgyermek állt, talán egy kislány. A gyermek nemét nehéz volt megállapítani, mivel vastag kabátot és sapkát viselt. Az autó ablakai fel voltak tekerve, ami L.C-t igen meglepte, hisz nem volt hideg, s egy vékony pulóver bőven elég volt.

Ahogy az autó mellé értek, a tanulmányozás riadt figyelembe fordult, amint meglátták a nő arcára kiülő pánik és félelem erőteljes kifejezéseit. Mivel egymás mellett haladtak, (nem volt forgalom semmilyen irányból így a manőverezés nem akadályozta semmi) jól látták, hogy a nő kétségbeesetten tekintget hátrafelé, mint aki nem tudja hol van, és segítségre van szüksége. Látszott, hogy a könnyeivel küszködik.

L.C. átkiáltott hozzá és megkérdezett, hogy segíthetnek e valamiben. A nő bólintott, hogy „igen” (a régi autóknak magasabban voltak az ülései, mint a mai autóknak) s csak egy nagyon tanácstalan rövid pillantást vetett a két férfi autójára. L.C intett neki hogy húzódjon félre és álljon meg. A kérést kézjelekkel és grimaszokkal többször megismételte, mivel a nő ablaka fel volt tekerve és úgy tűnt nem érti mit akarnak tőle.

Végül megértette, mert kezdett félrehúzódni, ezért kissé előrementek, de csak annyira, hogy a nő biztonságosan meg tudjon állni. Még ki se szálltak az autóból, hátranéztek, hogy lássák rendbe meg tudott e állni, de döbbenetükre az autó nem volt sehol.

Ne feledjük, ez egy nyílt autópálya, és nem voltak leágazások, sem mellékutak, ahová lefordulhatott, vagy elbújhatott volna egy autó, tehát egyszerűen eltűnt. L. C és Charlie összezavarodva bámulták az üres utat, hiába keresték az eltűnt öreg autót és utasait, nem volt sehol.

Eközben egy újabb jármű közeledett, aki történetesen az öreg autó mögött jött, és megállt mellettük. L. C és Charlie odarohantak hozzá és kétségbeesettek faggatták a söfőrt, hogy látta e mi történt az előtte haladó öreg autóval. Az ő verziója ez volt:

Ahogy haladt a 167-es pályán észrevette, hogy nem messze előtte egymás mellett halad egy új tipusú és egy öreg autó, de olyan lassan, hogy azt hitte állnak. Majd látta, hogy az új autó megelőzi az öreg autót és mindketten kezdenek félrehúzódni az út szélére, hogy megálljanak. Egy pillanatra eltakarta a régi autó az újat, majd hirtelen eltűnt, s már csak az új autó volt az út szélén.

Zavarodottan próbáltak valamilyen logikai magyarázatot találni, s mivel a baleset lehetősége kizárt volt, arra gondoltak, hogy valamilyen tragikus, sőt kísérteties rejtéllyel van dolguk. Miután megvizsgálták mindhármuk szemszögéből a látottakat, a három ember nekilátott átfésülni a területet, de nem találtak semmit.

A harmadik férfi, aki másik államból jött, mindenáron jelenteni akarta az esetet a rendőrségnek. Úgy gondolta, mindez az „eltűnt személyek” kategóriába tarozik, s ők az egyetlen tanúk. L. C és Charlie erre nem volt hajlandóak, mert fogalmuk sem volt arról, hogy valójában mi történt, hogy hová tűnt a nő, a gyermek, valamint az autó. Mert valóban eltűntek, s ahogy nekik sem, a rendőrségnek ugyanúgy nem lenne esélye a létezés ezen síkján megtalálni őket.

A harmadik férfi végül úgy döntött, hogy egyedül semmiképp nem tesz bejelentést, mert biztosan megkérdőjeleznék az épelméjűségét. Végül L.C. és Charlie-val címet és telefonszámokat cseréltek. Éveken át tartották a kapcsolatot egymással újra meg újra átbeszélve a történteket.

Ennek a különös esetnek vannak pontjai, ami nagyon elgondolkodtatóak: mi van, ha - a nő a múltból előreutazott az időben, és most egy idős hölgy, aki ma is él – mi van, ha azon a bizonyos napon L.C. és Charlie helyett ő maga utazott volna az öreg autó mögött, és találkozik önmagával.

Mi van, ha - a Föld maga is egy szuper szellem, és létrehoz egy-egy kozmikus tréfát mindezen anomáliákkal az élet felszínén csupán szórakozásból, vagy valamilyen más rejtélyes ok miatt. Mi van, ha - és ez az utolsó és leginkább lehangoló a sok „ha” közül – a nő a múltból jött, felbukkant a jövőben, és nem tért vissza a múltba.

Az 1940-ea lapok közölnék, hogy "egy anya gyermekével együtt eltűnt egy hideg októberi napon, bűntény gyanúja mellett a keresés folytadik - míg ő és a gyermeke folyamatosan utazik különböző időzónákba."

Egy jövőbeli légitámadást láttak

A harmadik furcsa időutazás eset a - Ron Edwards, C. B. Colby, John Macklin szerzők által írt „Little Giant ” - című könyvben szerepel.

A szerzők szerint Németországban 1932-ben J.Bernard Hutton újságírót és Joachim Brandt fotóriportert kérték fel, hogy készítsenek egy vezércikket a Hamburgi hajógyárról. Odaérve a hatalmas komplexumhoz, több vezetőt és munkást interjúvolnak meg, és már késő délután volt, mire befejezték a munkát.

ido03

Ahogy távoztak, a két újságíró repülőgépmotorok félreérthetetlen búgására lett figyelmes, s mikor felnéztek, az ég harci repülőgépekkel volt tele. Aztán meghallották, hogy a város légvédelmi elemei tüzet nyitnak, miközben bombák robbannak körülöttük.

Pillanatokkal később, a terület egy tomboló pokollá változott, ahogy üzemanyagtartályokat találat érte. A raktárépületek összedőltek a sok robbanóanyagtól és a dokkoló daru is sóspereccé tekeredett. Hutton és Brandt rájött, hogy ez nem gyakorlat.

Rohantak az autóhoz, miközben felülről a bombázók, lentről a légvédelmi lövészek tüzeltek. A kapunál Hutton megkérdezett egy biztonsági őrt, hogy van-e bármi, amiben segíthetnének, de csak annyit mondott, hogy azonnal hagyják el a területet.

Hutton és Brandt teljesen összezavarodtak, mire visszaértek Hamburgba. Az ég elsötétült a támadás során, most meg már tiszta volt, és a város nyugodt. A forgalmas utcákon nem tátongtak kráterek és az épületek is épek voltak. Senkin nem látszott semmi szokatlan, az emberek természetesen viselkedtek, és zajlott a mindennapi élet.

Hutton és Brandt megálltak az autóval, és visszanéztek a hajógyár felé. Most érte a második sokk őket, mert nem látták a robbanás okozta hosszú, égbe nyúló fekete füstfelhőket vagy sérült épületeket, semmit. De hát mi történt itt?

Gyorsan visszamentek az irodába, s Brandt képeit előhívva a két embert újabb meglepetés érte. Brad folyamatosan fényképezett a légitámadás alatt, de a képeken nem volt semmi szokatlan. A hajógyár pontosan úgy nézett ki, mint megérkezésük napján.

Nem volt bizonyítékuk arra, hogy ellenséges repülőgépek porig bombázták volna a területet, hiába voltak ennek ők is tanúi. A szerkesztőség áttanulmányozta a fényképeket és azon töprengtek, hogy Hutton és Brandt miért ragaszkodtak ahhoz, hogy egy légi támadásban volt részük. Egyszerűen elutasították a történetet, és abban maradtak, hogy a fiúk az út során valószínűleg betértek egy kocsmában pár italra.

Mielőtt a 2. világháború elkezdődött, Bernard Hutton elköltözött Londonba. 1943-ban egy újságcikkben elképedve olvasta, hogy a királyi légierő repülői sikeresen rajtaütöttek a Hamburgi hajógyáron. A hideg futkározott a hátán, mikor a képeket végignézne. A támadás színhelye pontosan úgy nézett ki, mint ahogy 1932 tavaszán Brandttal látták.

Csak egyetlen dolog volt más: Hutton és Brandt 11 évvel korábban volt tanúja ennek az eseménynek." forrás: in5d.com

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Tartalomból

Érdekes

Idegenek

Filmajánló

Ősök Világa

Videók