Menu
A tolték titok - Sergio Magaña

A tolték titok - Sergio Magaña

"Sergio Magaña Ocelo...

Az X-akták legújabb évada sokkolóan képünkbe tolta az igazságot rendszerünkről!

Az X-akták legújabb évada sokk…

Az X-akták legújabb ...

Furcsa fények és "felsugárzás" Alsó-Normandiában, Franciaországban.

Furcsa fények és "felsugá…

2015. november 2-án ...

Csillagkapu SG-1: Puha felfedés, a titkos űrprogram informátora szerint...

Csillagkapu SG-1: Puha felfedé…

Lehet, hogy a rendkí...

A nem-megfigyelt társadalom: anti-arcok, ruhák és egyéb kütyük Nagytestvér ellen

A nem-megfigyelt társadalom: a…

Egy egész iparág épü...

Képes az asztrológia kokrét eseményeket előrejelezni?

Képes az asztrológia kokrét es…

Mit tud az asztrológ...

Sztázis kamrában alvó óriások készen állnak rá, hogy felébresszék őket...

Sztázis kamrában alvó óriások …

Sztázis kamrában alv...

A Passzív Android és a Teremtő Erő

A Passzív Android és a Teremtő…

Az elme arénájában, ...

Tiltott történelem – Krisztus vérvonala

Tiltott történelem – Krisztus …

Tiltott történelem –...

Ki az, aki fél a Paranormálistól? – Ami általában így néz ki:

Ki az, aki fél a Paranormálist…

FREDDY SILVA - Ki a...

Prev Next

Hány évenként inkarnálódunk? ... Kiemelt

  • Írta: 
Hány évenként inkarnálódunk? ...

"A reinkarnáció egy olyan hiedelem, hogy a tudat egy része tovább él a fizikai test halála után, és újra fog születni, egy új testben itt a Földön. A reinkarnációban való hit igen széles kőrben elterjedt, keleten szinte egyetemesen, de még soha nem volt ilyen népszerű nyugaton.

Ez főleg a tudományos szkepticizmusnak köszönhető és annak a ténynek, hogy nem található meg egyértelműen a keresztény bibliában. Azonban az idők lassan változnak és egyre elismertebb doktorok, tudósok vizsgálják a reinkarnáció aspektusait, beleértve az elmúl életek regresszióit, a halál-közeli élményeket és a halál utáni kommunikációt.

Sok ember számára a halál után élet gondolata nagyon megnyugtató, mert csökkenti a fájdalmat és megszünteti a megsemmisüléstől való félelmet. Másoknak pedig egy olyan téma, amin soha nem gondolkodtak, mert "a tudatlanság boldogság." De akár hiszünk benne, akár nem, a halál utáni élet egy biztos tény, mivel az élet nem szűnik meg - csak átalakul.

A halál alkalmatlan kifejezés arra, hogy továbblépünk egy magasabb életformába, mert a lélek/monád nem tud meghalni - soha! (Monád jelentése=minden létező alapja, az oszthatatlan tökéletes egység) Az inkarnációs testeket eldobjuk, amikor már nincs szükségünk rájuk, de a monád halhatatlan.

A monádnak mindegyik megtestesülés olyan, mint egy-egy munkanap. Levetni a fizikai-éteri testet olyan, mint levetni a kabátunkat, levetni az érzelmi testet olyan, mint levetni a ruhánkat, és levetni a mentális/szellemi testet olyan, mint levetni a fehérneműnket. Mikor visszatérünk a kauzáltestbe (lélek) teljesen meztelenül alszunk egy kicsit, majd másnap, mikor felébredünk, újra felöltözünk és megyünk dolgozni.

Minden új inkarnáció azzal kezdődik, hogy felvesszük a fehérneműnket (mentális test), felvesszük a ruhánkat (érzelmi test, majd a kabátunkat (fizikai éteri test). Miután egy hosszú kemény munkanap után elfáradunk, és a kabátunk elhasználódott, levetjük azt és elmegyünk haza aludni.

A Tudat folytonossága

Ha mindannyian éltünk már korábban, miért nem emlékszünk semmire az előző életekből?

Két oka van, amiért az átlagember nem képes tudatosan felidézni az előző életeit:

  • Minden egyes inkarnáció után, a személyiség finomabb testei sorban feloldódnak az évek folyamán, így az emlékekhez vezető utak elvesznek számunkra. Új finomabb testek alakulnak minden új inkarnáció során, de nincs kapcsolatuk az előző életekével, így lényegében mi minden életben új személyiségek vagyunk.
  • Csak a nagyobb kauzális test (vagy lélek) a miénk, illetve marad ugyanaz a Földi birodalom minden útján. Ez a test, illetve lélek a Földi birodalommal kapcsolatos tapasztalataink raktára és tartalmazza az összes földi megtestesüléseink emlékeit. Azonban, az átlagember nem a nagyobb kauzális testével inkarnálódik, ezért nem tud hozzáférni ezekhez az emlékekhez. A kisebb kauzális test tartalmaz kauzális információt (lélek anyagot) a nagyobb kauzális testről, de ezek az emlékek, mint tudás és képesség összefüggéstelenek, mivel a tudatos elme nem ismeri azt a mentális pályát, ami szükséges lenne az emlékek felidézéséhez.

Csak egy megvilágosodott személy inkarnálódik a nagyobb kauzális testével, (lélek) ezért a tudata folytonos életről életre. A nem megvilágosodott emberek a kauzál testbe való visszatérés alatt (halál után) egy bizonyos ponton elalszanak és ugyanannál a pontnál ébrednek fel, mikor leereszkednek egy új inkarnációba. A 13a. ábra mutatja azt a pontot, amikor ez bekövetkezik.inkarnacio3a13a. ábra - A tudatosság fokozatai a finomabb világokba

Életciklus

13b. ábra áttekintést nyújt a megtestesülések és a testetlen állapot teljes életciklusairól. A folyamat kifejezetten a nem megvilágosodott emberi monádra vonatkozik, azaz a primitív, civilizált, fejlett és humanista fejlettségűre. Ami a megvilágosodott emberi monádot illeti, arra is ugyanezt az eljárást kell alkalmazni, kivéve, hogy a kauzális test nem osztja magát két részbe a megtestesülés kezdetén.

A megvilágosodott emberi monádok az egész kauzális testükkel inkarnálódnak, ami inkarnációk között lehetővé teszi számukra az öntudat folytonosságát, (tehát emlékeznek).

Inkarnáció előtt

Az átlagosan eltelt idő a megtestesülések között 5 év a primitív szakaszban, 300 év a civilizált szakaszban, 1000 év a fejlett szakaszban, 1500 év a humanista szakaszban és 0-3000 a megvilágosodott szakaszban, de nincsenek rögzített szabályok.

A legtöbb ember automatikusan reinkarnálódik, amikor a fizikai tapasztalatok utáni "szomjúság" felébreszti őket álom-szerű állapotukból, ám a fejlettebb egyéneknek több beleszólásuk van az inkarnációjuk időzítésébe.

Például egy humanista személy szellemvilágban eltöltött ideje általában 1000-2000 év, de dönthet úgy, hogy szinte azonnal reinkarnálódik. A monád tudatállapota a különböző finom világokban attól függ, hogy a melyik triász egységére irányul. A teljes tudatosság csak abban a világban lehetséges, ami összhangban van azzal az állandó atommal (részecske), amibe a monád összpontosul és az alatta lévő világgal.inkarnacio3c13c. ábra

Például, egy tipikus civilizált személynek, kinek a monádja az érzelmi atom középpontjába összpontosul (2:7) teljesen tárgyilagos öntudata van az érzelmi világban, álomhoz hasonló szubjektív öntudata a szellemi világban és öntudatlan a kauzális világban, ahogy az a 13c ábrán láthatjuk.

13b. ábra

  • 13b

Ahogy azt a 10. fejezetben tárgyaltuk, ha a bolygó feltételek vagy a civilizáció szintje nem optimális a monád fejlődéséhez, akkor az eltöltött idő a kauzális világban is lényegesen hosszabb.

A Földön az életnek különböző ismétlő ciklusokon kell keresztülmennie, hogy körülmények megfeleljenek a különböző fejlettségi szintű monádok fejlődésének. Ha a feltételek alkalmasak a monád részére, akkor a kauzális világban töltött idő közeledik a fent említetthez, ha viszont a feltételek nem alkalmasak, akkor a monád aludni fog a nagyobb kauzális testben, amíg a feltételek megfelelőbbé válnak, ami lehet több ezer, vagy több millió év is. Ne feledjük, hogy az idő múlása sokkal gyorsabb a magasabb világokban, így ezer földi év, egyetlen napnak felel meg a magasabb világokban." forrás: Lee Bladon - The Science of Spirituality című könyvéből

A monádok

Egy életforma elhasználódik, meghal és feloszlik, de a benne lévő tudatosság továbbmegy egy új formába.

Hogyan lehet ez?

Mert ha a tudatosságnak mindig van egy anyagi alapja, akkor ennek az alapnak valami eltérőnek és tartósabbnak kell lennie, mint az agy és az idegrendszer. A hylozoika a következőképpen magyarázza: A minden életformában meglevő egyéni tudatosság egy elpusztíthatatlan anyagi maghoz kapcsolódik, amelyik megmarad a forma feloszlása után is. Pythagoras ezt a magot nevezte monádnak. Elmondta, hogy a monád a lényegénél fogva Isteni. Ez azt jelenti, hogy lehetséges a monád számára a tudatosságát és akaratát kitágítania végül az egész kozmoszt magába foglaló mértékig. A hylozoikai monád szót fordíthatjuk „énatomnak”.

A monádok anyagból állnak, mint minden más az univerzumban. Viszont minden többi anyaggal ellentétben nem atomokból tevődnek össze. Oszthatatlan ősatomok; valójában ezek az építőkockái mindennek a kozmoszban. Hozzászoktunk, hogy az embert egy tesnek tekintjük, aminek (talán) van lelke.

Talán megértjük, hogy valójában éppen fordítva van: az ember egy lélek, akinek van egy tese; pontosabban fogalmazva: egy monád, amit beöltöztetnek egy fzikai életformába. Ha a „halál” kifejezésen az élet végleges végét értjük, akkor az egész kozmoszban nincs „halál”. Csak a monádok átmeneti burkainak, életformáinak feloszlása történik. Miután az életformák sejtekből, molekulákból, atomokból sb. állnak, e formáknak előbb vagy utóbb muszáj az összetevőikre feloszlaniuk.

De miután a monád egyszerű, egyetlen egy ősatom, képtelen feloszlani. Halhatatlan. Mint minden anyagnak, a monádnak is van tudatossága. Kezdetben, és az életformákba belépésük előt a monádok tudatossága csak potenciális – még alvó. Az életformák a szükséges eszközök, amelyek arra kellenek a monádoknak, hogy tudatra ébredjenek és ezt követően azt egyre tovább fejlesszék. Amikor a tudatosság felébred, a monád énné válik az életformájában.

A monád tudatossága egymás követően fejlődik az ásványi, növényi, állati és emberi birodalomban. A monád minden birodalomban egységes és elpusztíthatatlan én. Viszont csak az emberi birodalomban válik énként tudatossá saját magára. A monádok az építőkockái mindennek. Ők az ősatomok, amelyek végső soron alkotják a fizikai sejteket, molekulákat, atomokat és szubatomi részecskéket.

Miért mondjuk akkor azt, hogy valamennyi életformának a legbelső magja egy monád?

Az életforma semmi másból nem áll, mint monádokból, nem igaz? A magyarázat abban rejlik, hogy a monádok tudatossága különböző fokon fejlet. Azok a monádok, amelyek együtesen építik fel a fzikai atomokat (és ily módon közvetve a fzikai anyagi formákat), viszonylag fejletlen tudatosságúak. Ők csak anyagi ősatomként funkcionálnak. Az a kis tudatosságuk, ami van, éppen arra elegendő, hogy teljesítsék funkciójukat az atomok és sejtek életében.

A tömérdek sokaságú monád viszonylag kis száma érte el a tudatosság fejletségének azt a fokát, hogy képes legyen az egész életformát sajátjaként birtokolni, és annak az uralkodó tudatossága, az „énje” lenni. De végül valamennyi monád el fogja érni ezt a sádiumot, és énné válik az ásványban, a növényben, az állatban és emberben. Minden egysége Semmi nincs elkülönülve; minden hat minden másra. Sőt, még több: minden tükröz minden más, érzékel minden más. Hogy ez milyen fokú tisztasággal történik, az egy másik kérdés és a tudatosság fejletségének fokát mutatja. És „minden” egy lény, amely a fejlődés bizonyos fokán áll.

Mindannyian egymás vagyunk egy bizonyos értelemben. Mindannyian együt alkotjuk a közös kozmikus tudatosságot. Mint ahogy valamennyi vízcsepp egyesül az óceánban, oly módon egyesül valamennyi egyéni monád tudatossága az egy közös tudatban. Ez a kozmikus teljes tudat, amelyben minden monádnak elveszíthetetlen részessége van. A legfontosabb azt tudni, hogy a tudat természete az ő egysége. Csak egy tudat van az egész kozmoszban. Bár mi emberek még túl primitívek vagyunk ahhoz, hogy érzékeljük az egységet.

Csak amikor a felelősségérzetünk – nem csak magunk, vagy családunk, vagy egy nép iránt, hanem minden életért – felébred bennünk, akkor kezdünk részesülni az egységtudatban. Valójában valamenynyiünket– ásványokat, növényeket, állatokat és embereket – magukba foglalják az élet egyre magasabb hierarchiái.

Ha a tudatosság átmegy egy evolúción, ha a monádok az élet hierarchiáit formálják az ásványitól az emberig, akkor ez miért érne véget az emberrel?

Ha az én halhatatlan, és folyamatosan új formákban fejlődik, akkor ennek az evolúciónak végül el kell vinnie az ént egy emberfölöti sádiumba. Ez a jövőben rejlik valamennyi monád számára, aki mos emberi. Azonban már kell, hogy létezzenek olyan lények, akik már a tudás és képesség emberfölöti szintjeire emelkedtek. Ez egyszerű logika. Ők alkotják az élet hierarchiáinak az emberen túli folytatását.

A hylozoika szerint az emberfölöti lények e hierarchiái az intelligens erők, amelyek irányítják az evolúció egész folyamatát, amelyek megadják az irányát és célját. Ez a gondolat nem is olyan fantasztikus; egy modern tudós, Rupert Sheldrake biológus ezt egy lehetséges feltevésnek tartja. A New Science of Life (Az élet új tudománya) című könyvében a következő, a hylozoikának megfelelő gondolatokat fejti ki:

„Ha a tudatos ének ilyen hierarchiája létezik, akkor a magasabb szinteken levők kinyilváníthatják alkotóképességüket az alacsonyabb szinteken levőkön keresztül. Ha pedig egy ilyen magas szintű alkotó hatóerő cselekszik az emberi tudatosságon keresztül, akkor azok a gondolatok és cselekedetek, amelyeket létrehozot, valójában mint egy külső forrásból érkezőként tapasztalhatók. Az inspirációnak e tapasztalása tényleg jól ismert.”

„Továbbá, ha ilyen ,magasabb ének’ rejlenek a természetben, akkor elképzelhető, hogy bizonyos feltételek mellet emberek közvetlenül tudatába kerülhetnek annak, hogy átölelik vagy magukba foglalják őket ezek a ,magasabb ének’. És valójában az ilyen belső egységélményt az életel vagy a földdel vagy az univerzummal gyakran leírják, amennyire az kifejezhető.”

A fenti szöveg a magyar fordítás Lars Adelskogh - Secion One of Te Explanation című munkájából”

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Tartalomból

Érdekes

Idegenek

Filmajánló

Ősök Világa

Videók