Menu
A tolték titok - Sergio Magaña

A tolték titok - Sergio Magaña

"Sergio Magaña Ocelo...

Az X-akták legújabb évada sokkolóan képünkbe tolta az igazságot rendszerünkről!

Az X-akták legújabb évada sokk…

Az X-akták legújabb ...

Furcsa fények és "felsugárzás" Alsó-Normandiában, Franciaországban.

Furcsa fények és "felsugá…

2015. november 2-án ...

Csillagkapu SG-1: Puha felfedés, a titkos űrprogram informátora szerint...

Csillagkapu SG-1: Puha felfedé…

Lehet, hogy a rendkí...

A nem-megfigyelt társadalom: anti-arcok, ruhák és egyéb kütyük Nagytestvér ellen

A nem-megfigyelt társadalom: a…

Egy egész iparág épü...

Képes az asztrológia kokrét eseményeket előrejelezni?

Képes az asztrológia kokrét es…

Mit tud az asztrológ...

Sztázis kamrában alvó óriások készen állnak rá, hogy felébresszék őket...

Sztázis kamrában alvó óriások …

Sztázis kamrában alv...

A Passzív Android és a Teremtő Erő

A Passzív Android és a Teremtő…

Az elme arénájában, ...

Tiltott történelem – Krisztus vérvonala

Tiltott történelem – Krisztus …

Tiltott történelem –...

Ki az, aki fél a Paranormálistól? – Ami általában így néz ki:

Ki az, aki fél a Paranormálist…

FREDDY SILVA - Ki a...

Prev Next

Colton Burpo a mennybe megy – Egy 3 éves kisfiú halálközeli élménye…... Kiemelt

  • Írta: 
Colton Burpo édesapjával Colton Burpo édesapjával

„Néhány évvel ezelőtt, egy 3 éves kisfiú, Colton Burpo a mennyországba tett látogatást. Ott látta Istent Jézussal, találkozott Keresztelő Jánossal (Colton szerint kedves volt), megmutatták a közelgő csatáját a jó és a rosszal, meglátogatta az elhunyt szeretteit,

s ahogy nézelődött a szivárványszínben tündöklő túlvilágban észrevette, hogy szelíd állatok is nyüzsögnek körülötte, de nem  bántják. A sötétség nem létezik ebben a mennyei szférában, Colton ragaszkodott ehhez, mert csak Isten fénye, Jézus és a Szentlélek ragyogott folyamatosan."

Ezt megelőzően a kisfiú családjával vakációzni indul Nebraskából a Coloradói Greeleybe, de a szülőknek meg kell szakítaniuk az utat, mert Coltont valamilyen hányásos-hasmenéses vírus támadja meg. Az orvos influenzát állapít meg, s mivel másnapra a fiúcska jobban lesz, folytatják útjukat. Egy nap után visszaesik és szinte folyamatosan hány. 6 éves nővére is beteg lesz, de az gyorsan helyrejön, viszont Colton állapota olyan rohamosan romlani kezd, hogy szülei visszafordulnak Nebraskába, kórházba szállítják, ahol kétszer is megműtik, mert mint kiderül a kifakadt vakbél miatt az egész testére kiterjedt fertőzés okozza a bajt ...

colton01

 Colton és családja - A kisfiú ma már 13 éves.

Az elkésztő és több nézőpontból is tanulságos történetet teljes egészében itt olvashatod:

Itt egy rövid izelítő:

"……Észrevettem egy Arby’s gyorséttermet, behajtottam a parkolóba, és leállítottam a motort. Az utcai lámpa kékes fénye bevetült a kocsiba. Megfordultam az ülésen, és hátranéztem Coltonra. Abban a pillanatban szinte belém hasított a felismerés, mennyire kicsi, milyen kisfiús.

Csak egy kisgyerek volt, aki szívet melengető és néha zavarba ejtő őszinteséggel és ártatlansággal beszélt. Minden szülő tudja, mire gondolok: ez az a kor, amikor egy gyerek rámutat egy terhes asszonyra, és jó hangosan megkérdezi:

- Apu, miért olyan kövér az a néni?

- Colton az életnek abban a rövid szakaszában volt, amikor még nem tanult sem tapintatot, sem alakoskodást. Ez futott át a fejemen, miközben azt próbáltam meg kifundálni, hogyan reagáljak a négyéves fiam kijelentésére, miszerint angyalok énekeltek neki. Végül fejest ugrottam a közepébe:

- Szóval angyalok énekeltek neked, míg a kórházban voltál?

Hevesen bólogatott. - És mit énekeltek?

Colton égnek emelte, majd félrefordította a tekintetét, ahogy emlékezni próbált. - Azt, hogy Engem szeret Jézusom meg Józsué úgy ostromolta Jerikót - felelte komolyan.

- Kértem, hogy énekeljék a We will, we will rock you-t, de azt nem akarták.

Bár Cassie halkan kuncogott, feltűnt, hogy Colton válasza gyors és lényegre törő volt. Nyoma sem volt habozásnak. Sonjával ismét összenéztünk. Mi lehet ez? Álmodott valamit a kórházban? És volt még egy kimondatlan dilemma: Most mit mondjunk? Egy magától értetődő kérdés ötlött az eszembe:

- Milyenek voltak az angyalok, Colton? Úgy nevetgélt magában, mint akit mulattat az emlék.

- Hát az egyik úgy nézett ki, mint Dennis nagypapa, de nem ő volt, mer’ nagypapának szemüvege van.

Aztán elkomolyodva folytatta: - Tudod, apu, Jézus mondta az angyaloknak, hogy énekeljenek nekem, mert úgy meg voltam ijedve. Attól jobban éreztem magam.

Jézus? Újból Sonjára pillantottam, és láttam, hogy leesett az álla. Visszafordultam Coltonhoz.

- Úgy érted, hogy Jézus is ott volt? A kisfiam úgy bólintott, mintha egy olyan, egészen természetes jelenségről mesélt volna, mint az udvaron látott katicabogár.

- Igen. Jézus is ott volt.

- És hol volt?

Colton egyenesen a szemembe nézett. - Az ölében ültem.

Ha van valami, ami váratlanul megakaszt egy beszélgetést, hát ez bizony az volt. Sonjával a meglepetéstől elállt a szavunk, és csak a tekintetünk üzente: Erről tényleg beszélnünk kell. Mind kiszálltunk a kocsiból, bementünk az étterembe, majd pár perc múlva nagy zacskó ennivalóval jöttünk ki. Közben Sonjával suttogva váltottunk pár szót.

- Mit gondolsz, valóban látott angyalokat? - És látta Jézust is?

- Nem tudom.

- Álmodott volna?

- Nem tudom... de olyan határozottnak tűnt!

A kocsiban Sonja kiosztotta a marhahúsos szendvicseket és a krumplikroketteket, én pedig megpróbálkoztam még egy kérdéssel.

- Hol voltál, Colton, amikor Jézust láttad? Úgy nézett rám, mintha azt akarná mondani:

Hát nem az előbb mondtam? - A kórházban. Tudod, amikor dr. O’Holleran dolgozott rajtam.

- Ami azt illeti, dr. O’Holleran többször is dolgozott rajtad - emlékeztettem.

Coltonon a kórházban sürgősségi vakbélműtétet végeztek, majd ki kellett tisztítani a hasüregét, és később még visszavittük, hogy eltávolítsák a kidudorodó heget, de azt már dr. O’Holleran rendelőjében végezték.

- Biztos, hogy a kórházban volt? -

Igen, a kórházban - bólintott Colton. - Amikor Jézusnál voltam, te imádkoztál, és a mami telefonált.

Micsoda? Mindez egyértelműen arra utalt, hogy a kórházról beszél. De honnan a csudából tudta, hol voltunk?

- De te a műtőben voltál, Colton - mondtam. - Honnan tudhattad volna, mit csinálunk?

- Mer’ láttalak benneteket - felelte magától értetődően a fiunk. - Felszálltam a testemből, és lenéztem, és láttam az orvost, aki a testemen dolgozott. Es láttalak téged meg a mamit. Egy kis szobában voltál egyedül, és imádkoztál, a mami pedig egy másik szobában volt, imádkozott és telefonált.

Colton szavai mélységesen megrendítettek. Sonja szeme elkerekedett, de nem szólt semmit, csak rám pillantott, és elgondolkodva beleharapott a szendvicsébe.

Abban a pillanatban képtelen voltam többet befogadni.

Beindítottam a motort, visszakanyarodtam az útra, és Dél-Dakota felé indultam. Amikor ráhajtottam a 80-as államközi autópályára, legelők maradtak el mindkét oldalon, amelyeket itt-ott holdfényben csillogó kacsaúsztatók tarkítottak. Már nagyon későre járt, és hamarosan mindenki elszundított, pontosan úgy, ahogy terveztük.

Ahogy hallgattam a kerekek surrogását az aszfalton, azon töprengtem, hogy a kisfiunk hihetetlen dolgokat mesélt, és hihető információval támasztotta alá, olyasmikkel, amiket egyszerűen nem tudhatott.

Nem mondtuk neki, hogy mit csináltunk, míg ő a műtőben volt altatásban, és minden jel szerint öntudatlan állapotban. Újra meg újra ugyanazt a kérdést ismételgettem magamban:

Honnan tudhatta? De mire áthaladtunk a déldakotai államhatáron, egy újabb kérdés merült fel bennem:

Vajon igaz lehet-e mindez?..."

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Tartalomból

Érdekes

Idegenek

Filmajánló

Ősök Világa

Videók